« Márai Sándor   Ady Endre: Az anyám és én »

Petőfi Sándor: A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847
Írta: sorsfordulo, 2008. szept. 25. 12:23 Címkék: szep versek - 3 hozzászólás

Eddig 3 hozzászólás érkezett ()

  • 1.  vastagl (Válasz erre)
    2008. 09. 25. 20:36

    Ez pontosan olyan mint a Hofi viccei. Napjainkban is minden szava igaz. De sajnos ez nem vicc.

  • 2.  Magyar Istvánné (Válasz erre)
    2008. 09. 28. 21:35

    Petőfi verseiben egyre több örömömet lelem...
    Szívemhez-lelkemhez közelibb A farkasok dala.

  • 3.  Magyar Istvánné (Válasz erre)
    2008. 10. 05. 0:30

    Leírnék ide egy Kányádi Sándor-verset, nemrégiben találtam rá. Kíváncsi lennék, Kedves Sorsforduló, a véleményedre!
    ELLEVERS AVAGY FOLYTATÁS
    Petőfi: A farkasok dala

    hosszú tél ne dideregtess
    ne vacogtass
    üvöltene de csak nyüszít
    sír a farkas

    ki megfagyott ki megfutott
    hol a horda
    ül a farkas magányosan
    le a hóra

    azt se bánná már ha vadász
    vetne véget
    aj mivé lett a nyári szép
    farkas élet

    csonttá fagyott a szabadság
    ehetetlen
    társa sincs hogy belemarna
    tehetetlen

Mit szólsz hozzá?

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.