Az egyiknek sikerül...

• Blog oldal
• Archívum
• 

Simonyi Imre: Kopogtatás

Kicsi Hang: Sinka István - Sötét esztendők

 

Lácai MIhály: Huncut titok

Egy csillagász az éjszakában azon gondolkodhatott új fazon az ég mintája nincs rajta Hold, csillagok. Hát mit tegyen ő ma éjjel az alváshoz bíz' nem szokott, lemászott a toronyházból, hátha csak most álmodott. S jött a szomszéd csipke lánya csillagászunk kacagott: rajta volt az ég ruhája csillagbimbók és a Hold. http://www.netversfeszt.hu/

B. Radó Lili: Alkonyati sóhaj

Be jó lenne, ha búcsútlan egyszer
álomba dúdolna az alkonyat,
s szívem, az árva, lassan megállna,
mint ahogy nyílt pályán megáll a vonat.

Karády István: A Te napod...

 

Jónás Tamás: Bánat

Ma csőtörés lesz. Sejtem, és
nagy tűzvész lesz, forró nagyon.
Ma gyilkos minden rejtezés.
Félek. Ma nem gondolkozom.

Ma fára mászom. Guggolok.
Eres levéllé változom.
Ha van jó ember, kuntorog.
Fény pusztít lelki tájakon.

Ma nem merek. Ma gyávaság.
Ma szétesik. Minden romból.
Anyu. Mari. A drága mák
kipereg a kalácsomból.

forrás:http://www.irodalmijelen.hu/

 

Bacsa Dávid: A kereszt előtt

A keresztet hordom minden emberért,
ki jónak, s igaznak született.
Ők orcáikat felém fordítják, ha a tél
egyenként lep be időst, gyereket.

Tél van ma is, gondok, álmok tele.
S hol repülnek, dalolnak a madarak,
ott szívemben örök hervadás marad.
S ha gondolni tudnám, néha-néha

egy álmot, mely túlél vágyat,
hitet és életet,
fölcsap egyszer a hantomon túl,
s elolvasztja a telet.

Szabó Lőrinc: Elveszett vigasz

Tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez sem kedvem.

Be szép a reggel! Hallani
a virágok szavát felettem.

Fehérruhás cseresznyefák közt
a részeg napfény csupa csók,

s az eget szabdaló sok ág közt
kötélhágcsóján ring a pók.

Jaj, mért nem tudom most se, itt se
felejteni a tegnapot

s azt a gazembert, aki este
oly gonoszul megkínozott!

Könnyű volt élni, amikor még
csak föld meg erdő érdekelt.

Most, mintha rabszolgája volnék,
a pénz a város vasra vert.

Hiába jövök ide ki,
hogy nyomoruságom felejtsem:

tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez se kedvem.

Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?

És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.

Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

BUÉK!

Sikerekben gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánok

...egy kis megértést, egy kis összetartást adj nekünk Istenem!

szeretettel: Sorsfordulo

 

Káldi Géza: Téli erdőben

Kristály tiszta hóval
Borított az erdő
Puha takaróval
Fedte a Teremtő.

Pihen alatta ott
Hangya, gyík és virág,
Kihaltnak látszik most
Az erdei világ.

A hóban feltűnik
Madarak lábnyoma,
A nagy vad rejtőzik
A sűrűben otthona.

A vadetetőknél
Észlelni csak mozgást,
Őz és szarvas remél
Egy kis erőpótlást.

Lassan vadász ballag,
Zúzmara a bajszán,
A puskája hallgat,
Úgy lóg le vállán.

Az út fehér csíkja
Távolba kígyózik,
Forrás, patak habja
Jégpáncélba bújik.

Vállat vállnak vetve
A fák sorban állnak,
Nyárra emlékezve
Kissé bizony fáznak

Csupasz karral nyúlnak
Ég felé az ágak,
Szép csendben alszanak
Meleg tavaszt várnak.

Sinka István: Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.

Tobai Rózsa: Szép karácsony

Szép karácsony eljött immár,
Fehér ruhát ölt a határ.
Kis fenyőfa felöltözik,
Szívekbe béke költözik.

A szeretet szép ünnepén,
Mindenkiben él a remény.
Remény egy szebb jövőért,
Az örökös boldogságért.

Szép kis fenyő mosolyog,
A sok dísztől felragyog.
Csillagszóró fényénél,
Minden ember megbékél.

Jónás Tamás : Borzadás

Szeretkezéseinkről készített fotók.
Hajamban nyolc év hullámai, őszek.
Lelkemnek mondott durcás, véletlen bozót.
Kezeink még egymás testén kergetőztek.
Nem múlt el. Két fiunk őrzi ezt az álmot.
Kiégett kamaszkorunk minden csillaga.
Ne aggódj, nem kell hozzám visszatalálnod.
És már én sem találok sohasem haza.
A szivacson. A kádban. Széles terpeszed.
Szememben még zajlott bátor ásatásod.
Elszaladgált perceink, bolond termeszek,
belakják a szemem, fájó villanások.
Szerelmes harcaink képeit míg nézem,
hálát borzadok, hogy voltál feleségem.

Baffia Boglárka...Suttog a fenyves zölderdő

 

Kormányos Sándor: Tudd meg fiam...

Hát tudd meg, fiam, érdekes
jószág mind az asszonyfajta,
hallgass rám, és ne azt nézzed,
hogyan leng a szoknya rajta.

Nagyapám a nőkről mesélt,
s mivel látta, érdekel,
úgy gondolta, itt az idő,
hogy tanácsokkal lásson el.

Ha megnősülsz majd, kisfiam,
szelíd asszonyt hozz a házhoz,
ki nem pöröl - véletlen se
hasonlítson nagyanyádhoz.

Itt megállt, majd suttogóra
fogta hangját, úgy beszélt,
kényes volt a téma immár,
de ismertem a tanmesét.

Panaszkodott, tekintete
az üres udvart pásztázta,
de vesztére, mert nagyanyót
a háta mögött nem látta.

Mit mesél kend, vén bolond?
A gyereket eltanítja,
másra lenne gondja inkább!
A kaput ki hagyta nyitva?

Okításom kudarcba fúlt,
s az öreg, nyakát behúzva
indult, hogy a nyitva hagyott
kaput becsukja újra.

Dés László - Vigyázz rám

 

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

Tóthárpád Ferenc: Mikulás a parkban

Mindenki ünnepel! Mi is ünnepelünk?!
Mikulás a parkban megpihen-e velünk?

Megáll itt a téren, vagy csak csenget egyet?
Siet, vagy a tűznél meg is melegedhet?

Elmondhatom néki,
vágyam milyen régi?
Nem beszéltem vele
álló esztendeje!

A múlt évben sem jött! Tudja, mire kértem?
Írtam neki lapot, még az elmúlt télen!

Küldtem levelet is,
súgtam ezerszer is
anyukámhoz bújva,
minden este újra

s újra: „Nem kell cukor, édes csokoládé,
csak egy apró mosoly: az Édesanyámé!

Ne gondoljon arra…!
Van fenyő a parkba’…
Lelkünk legyen újra
Jézus birodalma!”

Kedves, jó Mikulás, azt értesd meg vele,
Ő az ajándékom és a szeretete!