2009. nov. 19. 17:57 - írta sorsfordulo

Ne kérd azt, hogy jobb legyek Tenálad.
Tudod, hogy nem így születtem.
Darabokra tört üvegszívemmel,
Sokáig már nem élhet a testem.

Érzem, most is fogod kezem.
Engedd, hogy újra Veled legyek!
Fiúnak Apja mellett a helye,
Ne hagyd, hogy más végleg elvegye!

forrás: Kardos István: Az utolsó számla c. kötettéből

2009. nov. 18. 7:28 - írta sorsfordulo Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.

2009. nov. 12. 8:39 - írta sorsfordulo

Alszik a város
éjpaplannal eltakarva
néma utcákon
visszhangot ver
lelkem kiégett sivatagja
testemet csend súlya sebzi
még szorítom szavaid
szilánkos fénylő darabjait
harcolok vele
kapaszkodom belé
ahogy fuldokló a felé vetett száraz ágba
épp csak megfogom
visszahúz rügyező tavaszom hiánya
fölöttem csillagokból
hálót szőtt az égre az éjjel
nevedet látom benne
én raktam ki vérző szenvedéllyel
mikor csurgott a Nap a hegy lábánál
paroláztam a fénnyel
s mikor végleg aludni tért
álomra szenderültem a reménnyel.

2009. nov. 10. 10:10 - írta sorsfordulo

Hozzád fohászkodom Istenem
tekintsd el gyarló földi létem
mely csak foszló álmokat terem
légy te váram hithű menedékem

Köveket hordok szikár hegyre
Sziszifuszi munka szeretem
nem vágyom már elnéző kegyre
egy pillantás is elég nekem

A sáremberre kit álmod gyúrt
örök időkre vétkes legyen
és kínozzon a tündéres múlt
paradicsomi éden kerteken

A völgybe vágyom dús füvekre
heverni ébren imádkozva
megbocsátásod késik egyre
maradok hát vétkeim foglya

Mit el sem követtem megbánom
józan ember jövőre gondol
építem Canossás világom
ruhámra varrt csengő kolompol

Legyek a Bolond vándor dalnok
rebellis gondok őrangyala
messzire tűnt elveszett partok
ezoterikus panaszdala

Nagyravágyásom nézd el nekem
nem növök fel gyermek maradok
kinyújtom gondűző tenyerem
fogadd szívem legyünk szabadok

2009. nov. 8. 16:40 - írta sorsfordulo kocsmaszagú idegennel a bőröm
alatt megyek haza az imbolygó
ködös éjszakában nem csodálkoznék
ha most önmagammal találkoznék
az üres kabátujjként lötyögő
sötét utcában ahol hirtelen
szikrázva összeér bennem mint rosszul
szigetelt elektromos vezeték múlt
és jelen lepergett évek avarát zörgetve
caplatok haza magamra zárom az ajtót
megkezdem életem hátralevő részét
míg nem jön egy angyal hogy elzárjon
végre mint idegesítően csepegő vízcsapot

forrás:http://www.dokk.hu

2009. nov. 7. 18:18 - írta sorsfordulo

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

2009. nov. 7. 17:53 - írta sorsfordulo dolly az ég ma meglazult
jaj néhány csavar tartja csak
vegyél elő gyorsan szöget
hello a kalapácsodat

legyél munkára tettre kész
miért is hamburgerben élsz
hello dolly a cadillac
a divatból már rég kiment

hello a piros űrhajód
kulcsát légy jó add hát nekem
jaj hadd száguldjak marhamód
a fertőzött interneten

hello dolly a kondomot
ne használjuk most újra fel
nézd csak az ég felénk zuhan
let’s go ugorjunk gyorsan el

dolly a francba látod épp
hogy ránk esett a kurva ég
hello halál hello zabálj
dolly szia dolly by-by

http://www.dokk.hu

2009. nov. 6. 9:12 - írta sorsfordulo

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

2009. nov. 4. 9:54 - írta sorsfordulo Ők jártak itt előtted.
A fűben taposott seb,
törött ágak a fán.

Feküdték a partot,
úszták a vizet,
nyomukat őrzi homok, hullám,
testük bűzét hordja a szél.

Elébük nem kerülhetsz.
Utol sem érheted őket.

Utánuk járva egyetlen szerencséd,
hogy soha
nem kell szembetalálkoznod velük.

forrás:http://bdk.blog.hu

2009. okt. 30. 13:32 - írta sorsfordulo

2009. okt. 27. 12:42 - írta sorsfordulo Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.

Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.

Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.

2009. okt. 20. 10:01 - írta sorsfordulo

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek

2009. okt. 18. 19:36 - írta sorsfordulo

A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.

Lassú, nehéz esõk jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a vén felhõk elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.

Nézd, ez az õsz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég,
Kék füst száll, csöndes a vidék.

2009. okt. 17. 9:54 - írta sorsfordulo

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok,
s akármi vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha, ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell -- nincs kéz a világon
mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.

Gondolj reám és messze útjainkra,
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?

2009. okt. 16. 11:34 - írta sorsfordulo Megfakult nyarunknak
hulló sóhajával
színeinket szórva
az őszbe olvadunk,
könnycseppként gördülünk
rétek harmatában,
és vérző mosollyal
az égre lobbanunk...

2009. okt. 15. 19:06 - írta sorsfordulo

Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.

2009. okt. 12. 19:01 - írta sorsfordulo nézek egy képet az asztalon
amin még együtt voltunk szépek
mondd csak mivé lettünk kedvesem
már te se kérsz és én sem kérek

angyal szállt a kezemre látod
"kis teste hangtalan vacog"
nem tudtuk nem láttuk nem vártuk
nyisd csak ki gyorsan az ablakot

tollpihe zizzen a párnában
amin az én álmom is látod
nem sírsz csak könnyezel csendesen
mert nem ez lesz a legszebb álmod

a gyomrot remegtető izgalom
átrobog rajtad is mint egy vonat
valami zsírosat kérek enni tőled
pedig már nagyon közel az alkonyat

nézek egy képet az asztalon
amin szerettél és én is téged
minden ember megöregszik
csak a képek maradnak szépek

forrás: http://www.dokk.hu

2009. okt. 8. 13:38 - írta sorsfordulo A gyilkosodnál nincsen édesebb.
Akárkinél szerelmesebb a teste.
Szemét kutatja villanó szemed.
Legyőzi undorod beteg szerelme.
Félelmetes szándéka izgatóbb, mint
akármelyik híres perverzitás.
Izzad, tavaszi illatozó jácint,
és úgy figyel rád, mint még senki más.
A gyilkos embert itt tartja a bűne,
az áldozatról minden gönc lehull.
A gyilkos szenvedéllyel lép a tűzbe,
s te lépsz a jeges mennybe józanul.
Erőszakkal szül át a másvilágra
a gyilkosod szerelmi vallomása.

forrás: http://jonastamas.blogspot.com/

2009. okt. 7. 19:30 - írta sorsfordulo

zeneszerző-előadó: Karády István

2009. okt. 7. 13:51 - írta sorsfordulo Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

2009. okt. 6. 8:12 - írta sorsfordulo

2009. okt. 5. 8:51 - írta sorsfordulo Kezét - mert ő ölt, maga a király -
egy nép arcába törölte bele.
Nem volt e földnek Petőfije már!
Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe.

2009. okt. 4. 10:43 - írta sorsfordulo

Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természet,
A menny mintegy leborúl,
S mintha volna végitélet,
Mindent egy hang kiált túl.
Mintha trombiták harsognák
Nem veszett el a szabadság,
Az igazság ünnepel!
Lelkünk szélyeljár a légben,
Örök bíró él az égben,
Nem estünk hiába el!

forrás:http://tyche1.freeblog.hu/categories/Megemlekezes/

2009. szept. 29. 12:30 - írta sorsfordulo

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

2009. szept. 28. 14:10 - írta sorsfordulo csak egyszer fordul termőre az érdem
csak egyszer játszik önhalált a vágy
hiába kérnéd később, csúszhatsz térden
a higgadt érv se adja már alább

csak egyszer eshet meg a végső vétek
csak egyszer halmoz szerszámot a cél
nem vethetsz gátat semmiféle vésznek
nyakadra vár a metszett pengeél

tenyérre egyszer vesz a kapzsi isten
csak egyszer mondja el a szörnyű tant
de homlokodra írva semmi sincsen
és együttérzést senki sem mutat

csak egyszer léphetsz be a tiltott házba
kijönni nem tudsz, csak porig alázva

forrás:http://bdk.blog.hu

2009. szept. 27. 15:41 - írta sorsfordulo Mit bánom én, ha más rúgja és rázza,
ha cédaként vetik útszéli rögre;
bámulnám remegve, megbabonázva,
mint akit kezdettől és mindörökre.
Csillogása lankadhat másnak restül,
záporozhatnának rá igaz vádak;
én várnék rá, szeretném mindenestül,
ha más kacagna is mint a lenge nádak.
Álljon –minden kincsétől megrabolva-
elém, ki másnak színtelen és kopott;
ki végül velem roskadna a porba,
kivel hitványak lennénk, és boldogok.

Mit bánom én, ha kuncsaftot is itat,
ki lába közt találná menedékét;
nem irigyelném mocskos táncaikat,
hisz érte hamvadnék és érte égnék.
Ha betemet a zord és felhős észak,
mint akinek nincsen kincse se vadja;
úgy borulna rám, akár a szegényszag,
ki bánatom lyukas zsebébe rakja.
Állhatnának elé férfiak sorban,
én vele csak a szépre emlékezném;
velem lenne a csókban és a borban,
benne élne hatalmas, izzó eszmém.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
aki fekszik nádban, gazban és sárban;
de kísérjen el egész a síromba,
és legyen társam a nagy bujdosásban.
Egyformán szeressen piszokban, -búban,
legyen élet, -élet mely ki nem használ;
könnyben, szenvedésben és háborúban,
hatalmasabb legyen a hatalmasnál.
Holtig kacagnánk, -elnyerve a vigaszt-
ezt a bűnös, -ezt a szennyes életet;
a halálból is lesz aki felriaszt
minket, -tisztákat és hófehéreket.

2009. szept. 26. 13:07 - írta sorsfordulo

Könyörgöm, még egy kislányt szülj nekem.
Vagy nem könyörgök: látod, készen állok.
Vagy nem nekem. Miatta. Hogy legyen.
Csak pár évig legyen lányom a lányod.
Majd úgy neveljük - vagy ha te nem, én úgy -,
hogy önmagáé legyen, senki másé.
És mégis adja át magát, ha lesz egy
olyan fiú vagy lány vagy bármi szent ügy.
Vagy az se kell, hogy szent legyen. Nem is kell,
hogy bármi is legyen. Legyen csak ő. Azt
kérem, hogy szülj megint egy lányt, vagy egy
fiút is szülhetsz. De ne hallgass rám, csak
önzés, amit kérek. Szaladj te is!
Ne szülj, ne szülj, ne szülj, ne szülj, ne szólj, ne!
Véletlenül se. Nem megy a szeretni.
Félek magamtól, mert nevetni kezdek
mindig, ha vágyat találok magamban.
Majd holnap újra. Most a cél, hogy ismét
ötös jambus után hatodfeles
következzen, s a sor végén legyen pont.
Legyen rím is. De semmi érdekes.

forrás:www.mozgovilag.hu

2009. szept. 24. 13:53 - írta sorsfordulo

előadja: Mülléder Mari

2009. szept. 23. 9:02 - írta sorsfordulo Asszony nélkül a ház;
csak üres látomás,
pokol ördög nélkül,
mennyország ott, ahol
nincs, ki szárnyra szépül.

Asszony nélkül a ház;
fejed kalaptalan,
tető, cserép nélkül,
minden hullik széjjel,
és semmi sem szépül.

Asszony nélkül a ház;
csak rotyogva kozmál,
napi étek-kincsem,
nincs, aki kiabál:
- Odaégett minden!

Asszony nélkül a ház;
tányér, kanál nélkül.
Így vész el minden íz,
nem sóznak el semmit,
mindenben több a víz.

Asszony nélkül a ház;
apró molyhok, piszkok,
mindenfelé bolyban,
a mosatlan ruhák
halmazat-zavarban.

Asszony nélkül a ház;
a vasalatlanság,
csak zakóval titkolt,
hogy ingnek, nadrágnak
hajdan még éle volt.

Asszony nélkül a ház;
csak csecsszopó sírás,
kamasz, anya nélkül,
s nincs, aki apjával
este ágyba szédül.

Asszony nélkül a ház;
mintha karnélküli
álomvágy hullna rád,
nélküle az egész
szétesett félvilág.

forrás:http://www.kozkincs.hu

2009. szept. 22. 17:33 - írta sorsfordulo

nem kértem, nem is akartam
el is rejtőztem volna, ha tudok,
de ő besurrant hívatlanul,
azt sem értettem, mit suttogott,
még beszélni sem tudtam,
meg sem születtem,
anyám méhe félreértett engem.

forrás:http://www.dokk.hu